Samsara videoblog
"Nem is olyan rég - ami azt jelenti, hogy pár éve -arra jöttem rá, hogy önismeret hiányában az ember fia nehezen boldogul az életében. Mindig az elvárások mások felé, vagy megfelelni akarás, bizonyítás, de hogy is várhatunk el valamit, ha azt sem tudjuk sokszor ki az a valaki, aki bennünk lakik. Akivel le kell élnünk az egész életünket. Ha magunkat nem ismerjük, hogy látnánk a velünk szemben ülőt, a mellettünk lakót, a szerelmünket, vagy családtagjainkat teljes önvalójában?
Így hát azóta is, ha fogalmazhatok ezzel a szóval, bátorságpróbákat teszek időnként. Igyekszem szembenézni a nagy és hatalmas démonaimmal. Egyik ilyen félelmem például, amikor egyedül, magányosan kell sok ember között lennem. Bevallom, mint az emberek többségénél, engem is kirázott a hideg a MAGÁNY és EGYEDÜLLÉT szavaktól. Holott tudtam magamról, hogy azok közé tartozom, akiknek időnként szüksége van az egyedüllétre, hogy meg tudjon újulni, hogy feltöltődjön, és erőt gyűjtsön a következő útra.
Minden percben újjászületünk, változunk, s alakulunk. Nem az emlékeink vagyunk, nem a magánytól félő édesanya, akinek félelmét vérünkkel, s tejjel szívtuk be. Az már elmúlt. Mindig újulunk, alakulunk, változunk. Ha mindezt elfogadjuk, s nem ragaszkodunk múltunk árnyaihoz, régi szokásokat hagyhatunk el, félelmeknek inthetünk búcsút, új képességeket fedezhetünk fel magunkban. De a döntés csakis a miénk, hogy a bennünk lévő mestert engedjük-e kiteljesedni, s megmutatni fényünket másoknak is."