Interjú-gyermek meditációs órák

2019.09.22

Mesélj egy kicsit magadról!

Jelenleg gyógypedagógusként dolgozom Kecskeméten, a pedagógiai szakszolgálatnál, de mellette évek óta meditációs foglalkozásokat vezetek főként gyerekeknek, illetve már felnőtteknek is. A munkám mellett több hobbim is van. Nagyon szeretek írni, vezetek is egy író blogot, valamint imádom és tisztelem a természetet, az állatokat. Van egy kutyám, aki szinte már családtag. Sokszor járok ki az erdőbe, csak hogy feltöltődjek. Továbbá a család és barátok fontos szerepet töltenek be az életembe, viszont szeretek néha egyedül is lenni.

Milyen út vezetett téged ezekhez a foglakozásokhoz? 

Még jó pár évvel ezelőtt egy nap a tükörbe néztem, és nem tudtam, ki vagyok valójában. Ekkor kezdtem el foglalkozni a meditáció világával, mert szerettem volna igazán megismerni magam. Hisz a befelé figyelés, a gondolatok uralása, tudatalatti dolgaink megértése, mind támogatják az önmegismerés folyamatát. Az évek alatt szerzett tapasztalataim vezettek végül erre az útra. 
Mert aki el kezd meditációval foglalkozni, annak az életében is változások következnek be. A munkámban arra figyeltem fel, hogy már a sokadik olyan gyerek ült le velem szembe egy vizsgálat folyamán, mint akiben fiatalkori magamat láttam felfedezni. Hisz én is megéltem ugyanazokat a dolgokat, amik bennük zajlottak. Például nehezebben tudtam koncentrálni a tanulásra kicsiként, majd ahogy nőttem, nem volt önbizalmam, és kamaszként sokszor éreztem magam kirekesztettnek. 
Ekkor feltettem magamnak a kérdést, hogy mi lehet ennek az oka? Majd rájöttem, hogy ahogy magamon, úgy rajtuk is tudok segíteni. Így kezdtem el tanítani a gyerekeknek relaxációs, meditációs technikákat. Mindezek hozadéka továbbá az volt, hogy felnőttek is el kezdtek érdeklődni a foglalkozások iránt. És szerencsére ma már egyre többen nyitottak erre a dologra.

Miért van szüksége a gyermekeknek arra, hogy relaxáljanak? 
Véleményem szerint nem csak a gyerekeknek, de mindenkinek szüksége lenne erre. Mindennapjainkban szinte tudattalanul is megtesszük sokszor. Időnként kell pihenni, félretenni a napi gondolatokat. A relaxáció ellazulást jelent. A gyakorlatok alkalmazásával megnyugszunk, kiegyensúlyozott lesz a közérzetünk, mely az idegrendszer esetében egészséges működést vált ki. Tehát a stresszt, lelki feszültséget oldják. Valamint ebben a tudatállapotban jobban megtanulunk kommunikálni a testünkkel, könnyebben tudjuk értelmezni az érzelmeinket, félelmeket, érzékeljük a blokkjainkat. S mindezek az életünkben minőségi változást hoznak. A tanulás során bizonyos képességek fejlődnek (memória, koncentráció, feladattudat, kifejezőkészség, kreativitás stb...), jobban megértünk másokat, kommunikációs készségeink finomodnak, önkifejezőbbé válunk.

És mi a különbség a relaxáció és meditáció között?

Míg a relaxációban a cél az ellazulás, a meditáció, mint egy következő lépcsőfok jelenik meg. Célja az összpontosítás, ami irányulhat akár a gondolatok kiürítésére, vagy egy adott dologra is. Meditálni nem csak lótuszülésben lehet, ezt sokan tévesen értelmezik. Ha elmerülünk egy tevékenységben, és szinte csak az létezik számunkra abban a pillanatban, az is a meditáció egy formája. Maga a pillanat érzékelése, a jelenben levés.

Honnan tudhatja a szülő, hogy a gyermekének szüksége lehet rá?

Bizonyos országokban természetes folyamat, az élet mindennapi részéhez tartozik, és még tanítják is az iskolákban. Ahogy fentebb is említettem, úgy vélem, ez mindenki számára hasznos lehet. 
Viszont azoknak a gyerekeknek, akiknél a szülő érzékeli, hogy különösen szenzitívek a világra, környezetükre és önmagukra, kimondottan előnyös. Hisz sokszor az érzékenységnek köszönhetően nehezebben is tudják az érzelmeiket kezelni, másodlagos folyamatként agresszivitás, szorongás, önbizalomhiány alakul ki a gyermekben. Azt hiszi, vele van a baj, hogy valamit nem jól csinál... Ebből olyan további tényezők alakulhatnak ki, mint figyelmi-, magatartási nehézség, önszabályozási problémák, tanulási motiválatlanság. Viszont ha megtanul kapcsolatba kerülni az érzéseivel, kommunikálni önmagával, akkor a benne keletkező feszültséget mindez oldja.

Hogyan kell elképzelni egy gyermekfoglalkozást?

A foglalkozások 55 percesek. Azért nem 60, mert a maradék 5 percben, sokszor elmondom a szülőknek, milyen érdekes dolgokat tanultunk. Maga a relaxáció, vagy későbbiekben meditáció rövidebb szakaszt ölel fel, mely egyéni, vagyis a befelé figyelést szorgalmazza. A tapasztalatokat pedig minden esetben megbeszéljük, hisz én is ezek által kapok visszajelzést az adott élményekről. Az ellazuláshoz jógaelemekkel melegítünk be, valamint légző gyakorlatokat is tanulunk (ezek pl. remekül támogatják a stresszoldást, és az egészségre is jó hatással vannak ). Majd az óra többi részében önismereti, személyiségfejlesztő játékokat játszunk. Ezek egy része olyan, mely az intuíciót is előtérben hozza. Itt már többnyire csapatban dolgozunk, mert az együttműködést, empátiakészséget is fejlesztjük. Sok-sok színes feladatot végzünk, az eddigi csoportjaimban a légkör felszabadult, őszinte és nyílt. És a gyerekek élvezik ezeket az órákat, hisz róluk szól.

Magatartás zavaros gyerekek is jelentkezhetnek?

Van ezzel kapcsolatban tapasztalatom, mert a csoportjaimban vannak ilyen gyerekek. És azt kell mondjam, igen. :)  Az én foglalkozásaimon ez nem kizáró ok. Mivel a csoport összetétele heterogén, így kimondottan segíti a gyermek fejlődését a társaik által nyújtott elfogadó környezet, valamint maga a gyakorlatok, mivel a relaxációs technikák által stressz kezelést is tanulunk, így idővel ezek az önszabályozási folyamatok beépülnek. Nem rég például egy ADHD-s kisfiú édesanyja újságolta, hogy otthon már sokszor leül meditálni a gyermek azért, hogy megnyugtassa magát. Ezenkívül több visszacsatolást is kapok arról, hogy a gyerekek idővel el kezdik alkalmazni az órán tanult módszereket.

Év közben is lehet csatlakozni?

Igen, lehet. Bár többnyire zárt a csoport, vagyis nyolc főnél több gyermekkel nem dolgozom együtt, hiszen nagyon fontos, hogy mindenki egyéni odafigyelésben részesüljön, és kifejezhesse magát. Viszont a tanult technikákat folyamatosan ismételjük, hogy beépüljenek. Így aki később csatlakozna sem marad le semmiről, mert ezek az alaptechnikák egymástól függetlenül is jól alkalmazhatók. Egy haladó csoport esetében már egymásra épülő gyakorlatokat alkalmazunk, de ez már egy következő lépés.

Hogy tud a szülő segíteni, ha ő is szeretne részt venni ebben a folyamatban?

Több mód is van erre. Egyik lehetőség, mikor úgynevezett Fókusz társalgókör keretében időnként összeülünk, és adott témákat járunk körbe, megoldást keresünk olyan problémákra, mint pl. az önbizalom fejlesztése, vagy stresszoldás. Másik lehetőség, hogy a felnőtteknek szóló tréningen vesz részt. Itt megtanulhatja azokat az alap relaxációs, meditációs technikákat, melyekkel önmagát fejleszti. Mindezek hozadéka pedig, hogy ha az egyén - jelen esetben a szülő - harmonikusan él, az egész környezetére, így a gyermekre is hatással van.